Lépteid hallgatom,
Félve írt hangokon,
Két szemed vallomás,
ébredés-álmodás.

Szép szavakkal csak falakat bontok,
néha úgy érzem hogy mindent elrontok...

Úgy sírj mint még senki sem tette,
és aztán úgy kacagj rajta,ahogy Hold jő a Napra,
és úgy élj ahogy lelked suttogja,
mert mondd égőn ölelni vagy halkan szeretni,
ki tudja...