Pély Barna: Érdekes, hogy mennyire különböző arcaidat mutatod meg. Soha nem gondoltam volna, hogy ezt a nótát fogod választani. Megmondom őszintén, szerintem jó választás volt, mert megintcsak megmutattál magadból egy ilyen kis szösszenetet, hogy mennyi minden van benned. Azt látom, hogy küzdesz folyamatosan azzal a rutintalansággal, ami a többieknek megvan, hát ez teljesen normális. Megint voltak intonációs problémák, de azt mostmár világosan látom, hogy küzdesz, és hogy ez egyre jobb. Csak hát ez hosszú folyamat előre ezen az úton.

Novák Péter: Minek öltöztél Peti? Tehát mi ez a jelmez? Egy ilyen klerikális-cyber-punk szerelésnek látom ezt, mintha NewYork bandáiból ugrottál volna elő. Nagyon izgi. Mindegy, ez csak egy ilyen kitérő a részemről. Az látszik, hogy nagyon nagyon dolgozol és már nem igazán tudom, hogy mivel tudnék segíteni. Tehát hogy remek ízléssel válogatsz, azt már az elején is láttuk, de mégis van egy ilyen egyenlőtlenség. Tehát ilyen egy sima, egy fordítottban haladsz, egyszer lenyűgözöl minket, egyszer borzalmasan rosszakat énekelsz, aztán megint lenyűgözöl. Van ott szerintem egy ilyen belső koncentrálási kérdés, mert azt persze a kedves nézők nem tudják, hogy ezt a próbán te tökéletesen elénekelted. Tehát valami történik veled, ez biztos a rutintalanság, nem tudom. Jó ötlet a roma-idézet, a nyolckerület nagy háláját tudom most átnyújtani neked itt egy virágcsokorban, meg egy ölelésben. De mégis, valahogy még mindig azt tudom mondani, hogy a dallal foglalkozni-foglalkozni, és amikor a többiek már lefeküdtek, te még akkor is legyél ébren, és korábban keljél mindenkinél egy órával.

Bakács Tibor: Hát a saját fiamnak tekintelek Brútusz, azt mondhatnám, mert tényleg egyrészt halálra aggódom magam miattad, mert én nagyon szeretném ha neked tényleg úti életed lenne, mert azt látom magam előtt... De tényleg, rettenetesek ezek az ingadozások, és egyenetlenségek. Azért mondom, hogy szorongok érted.

Presser Gábor: Nagyon nehéz most valami bíztatót mondani, mert nagyon igazságosak voltak az én kollégáim itt, amikor bizonyos szavakat kimondtak az ő szájukon. Mégiscsak azt szeretném mondani, hogy azt hiszem, jó felé mennek ezek a mondatok. Mert ha te tényleg olyan vagy, mint amilyennek mi szeretünk téged, akkor ezt te jól veszed, és nem megbántódsz, meg megsértődsz, hanem hogyha szerencséd van, és megint a kegyeibe fogad a közönség, és sok sms-t küldenek neked, akkor megint a jövő héten valami nagyot dobsz. Ez elég kicsit dobtál ma. Pedig nagyon szimpatikusan álltál a dologhoz.

Soma: Hát mindenki nagyon tapintatos volt veled, én nem leszek. Nem elég kicsit dobtál, bűnhamis voltál, szóval amikor Barna azt mondta, hogy egy-két helyen alulintonáltál...

Pély Barna: hát szóval azt mondtam, hogy vannak intonációs problémák) .. hát de rengeteg. Szóval bűnhamis volt, fájt, konkrétan fájt, ahogy énekeltél, annyira hamis volt. Elhiszem a Péternek, hogy tisztán - de ez végülis nem tartozik senkire - bár megmondom őszintén azt se hiszem el, hogy végig és csonttisztán, bocsánat, ez az én privát jogom, hogy megtegyem, hogy ne. Azt érzem hogy küzdesz, meg azt is érzem hogy baromi nehéz azért neked, mert nyilván itt van aki X éve van színpadon, és te neked ez az ötödik, ugye. És ahhoz képest, meg egyáltalán, hát a tehetségedről meg nem fogok litániákat mondani, mert azt már eleget dicsértük. Arról beszéljünk majd, hogy milyen úton mégy afelé, hogy profi énekes legyél, de ez most nem fér bele az időbe.